A Brecker Brothers alapja a két testvér (micsoda meglepetés) a szakszofonos Michael Brecker (ő sajnos elhunyt 2007.január 13-án) és öccse a trombitás Randy Brecker. A hatvanas évek elején apjuk - aki maga is zongorázott - rendszeresen „cipelte” őket a kor legnagyobb jazz zenészeinek a koncertjeire. Több együttesben is megfordultak külön-külön, mire 1975-ben megalapították a BB-t, ami a fúziós jazz egyik legjobbja. Jó kis dögös-funky-s. Többet fölösleges írni, a video önmagáért beszél.
A cím most se nem előadó, se nem szám cím, hanem egy hangszernek a neve.Emmett Chapman nevéhez fűződik, aki a hetvenes évek elején alkotta meg. Lényegében az egész hangszer egy nagy gitárnyak. 8-10-12 húros változatai vannak. A két kéz szabadon „tapicskolja” a bundokat és játsza paralel a basszust, az akkordokat, meg a dallamot. Szintiagyra kötve, pedálokkal vezérelve egyéb hangszíneket és hangzásokat is becsempézhetünk a zenébe.
Bár nem sokan állnak/álltak neki megtanulni, mégis hébe-hóba találkozni vele, mert megállja a helyét szinte bármilyen stílusú zenekarban is, nem csak szólóban.
Még két kis kellemes zene: www.youtube.com/watch www.youtube.com/watch
Ez az amerikai tud mandolinozni, ráadásul nem is akárhogyan. Sokan az ő hatására nyúltak ehhez a hangszerhez és rakták le pl. a gitárjukat. Tízenévesen ő maga is váltott hangszert. Gyerekként zongorázni tanult, de később a népzene felé fordult és úgy látszik a mandolinnal jobban megértették egymást. Grisman-nek fantasztikusan sikerült ötvöznie a country-t a jazz-el. Az 1977-es "Hot Dawg" albumon Stephane Grappelli (a világ egyik legjobb jazz hegedűse) is játszott néhány track-en, de később már közös koncertjeik is voltak. Ha élőben szeretnéd hallgatni a DGQ-t (David Grisman Quintett), akkor legközelebb 2008. április 1-én (ez nem vicc!) teheted meg egy mindennapos kis laza kiruccanás keretein belül Portland-ben (Oregon, USA).
Egy kicsit időzzünk a partik azon világában, ahol határozottan nem a dallamon van a hangsúly, hanem a megszólaló tipikus hangszínen, annak karakterén és a téma ritmikusságán.
Ha ACID, akkor Hardfloor. Az 1991-ben alakult német duo az ACID stílus legendájának számít. A zenekar élő fellépései 10-es listán, 10-est érnek és dinamikájuk sem kopott meg az elmúlt 16 évben. A stílus máig tartja magát az elektronikus zenei palettán. Alapját egy 1982-ben piacra dobott Roland TB-303 nevű szintetizátor teljesen egyedi hangzása adja, amit eredetileg gitárosoknak fejlesztettek, hogy basszus kíséretet adjon gyakorláshoz. Mivel eredeti rendeltetésében használhatatlan volt, azért szerencsére a kis csúnya kütyü megtalálta a helyét az elektronikus vonalon, ahol sipító, nyávogó hangja most is sokak kedvence. A Hardfloor 3 darabot is használ belőle a színpadon.
Ha érdekel, hogy játszik a duo élőben, akkor:
Erről a német együttesről végtelenül nehéz csupán pár mondatot írni. Egyike a legrégebben létező (1967) és máig aktív zenekaroknak. Az elmúlt 40 évet kb200 album, filmzene és folyamatos világkörüli koncertek jellemzik. A zene 99%-ban instrumentális és fura módon az együttest kedvelők kb csak 1%-a hölgy. Több korszakuk is van, ami zeneileg erősen különbözik egymástól (ez mindig az alapító körül mozgó új tagoknak köszönhető), de mégis egyből felismerhető, bármely számukat is hallja az ember. Amit a mai 30 év felettiek közül mindenki biztosan hallott (legfeljebb nem tudja, hogy az TD), az a Panoráma című műsor főcímzenéje volt az MTV1-en. Az Exit című albumról a Choronzon című szám (keress rá).
Ez a Sun Gate: www.youtube.com/watch
A svájci születésű, de 1991 óta New York-ban élő dobos úriember a modern dobkultúra meghatározó egyénisége. Szóló projectje a Nerve a jazzrockban is sok újat hozott. A trió (bár igazából quartett, mivel a keverő mögött ülő emberke is tesz a zenéhez különféle effekteket, hangokat, zörejeket élőben) fenomálisan ötvözi a jazz, a breakbeat és a drumandbass stílusokat, ami igazán Mayer játéka miatt olyan elképesztően sikeres. Az is különlegessé teszi a hangzást, hogy a basszgitárosnak is szintiagyra van kötve a gitárja, így nem feltétlenül a klasszikus basszgitár-hang köszön vissza a számok alatt. Már többször járt Magyarországon, így érdemes figyelni a hazai koncertmenüt, mert még biztos fel fog bukkanni.
Plusz itt egy rövid dobszóló, ami vmi überbrutál dnb-be torkollik a végén. Nyámi.
Alábbi akusztikus kalandunk után, mélyedjünk el egy teljesen elektronikus zenében, amely művészi értékre nem kap magas pontszámot, de tartogat számunkra érdekességet. Kicsit melankólikus/erotikus, szóval nem kell félni, semmi tuc-tuc nincs benne. (lesz majd olyan is elvétve, de annak is meglesz az apropója). A Hal nevű angol-francia project 97 májusában, Vancouver-ben rögzítette ezt a számot az X-akták című sorozat Scully ügynökével Gillian Anderson-al, aki akkor épp ráért ilyenre két forgatás között. Ő a klipp főszereplője és szövegmondója is. Jó szórakozást!
A japán úriember után vendégünk egy kanadai énekes, zenész, dalszerző hölgy, Loreena McKennitt, aki ősei kelta eredetét is beleszövi komplex dallamvilágába. Hangja fenomenális és magával ragadó. Lágy hullámokban, észrevétlenül halad keresztül az emberen, miközben megérinti. Varázslatos. A mai zenei kultúra egyik igazi gyöngyszeme.
A Greensleeves című dal (szövege egyesek szerint VIII. Henrikhez fűződik) kötelező darab a hölgy előadásában. Tessék szépen meghallgatni azt isJ
Kezdjük egy lájtossal, ne keménykedjünk. A japán zeneszerző úriember (eredeti neve: Takahasi Maszanori) az elmúlt 30 évben (1977-től) legalább annyit lerakott az asztalra, mint Vangelis, csak előbbi kevésbé ismert itt Európában. Zenéjével leginkább a természetet és a világot, ezeknek egy-egy részletét írja le. Egyedi stílusa és hangszerelése alapján egyből felismerhető, amelyhez a sajátosan kombinált akusztikus és szintetikus hangzásvilág is briliánsan hozzájárul.
